Akik rettegnek a holnaptól....

 Halkan csikordulva nyílt az ajtó. Zerka bizonytalanul nézett körül, majd óvatos, rövid lépéseket tett a szoba közepe felé. Hiába erőltette szemeit, a sötét homály sehogyan sem akart oszlani; még mindig nem látott szinte semmit. A félelem viszont egyre inkább erőt vett rajta, teste szinte remegett, hiába próbált uralkodni magán. Már egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jó ötlet volt idejönni. Napok óta törte a fejét a lehető legegyszerűbb megoldáson, mígnem elszánta magát: visszatér a tetthelyre, bármily kockázatos is legyen az akció. Visszatér, mert csak így szüntetheti meg azt az érzést, ami hetek óta gyötri, kínozza, fojtogatja, s ami – ha így megy tovább – meg fogja ölni, ez nem kétséges. Meg kell tennie, mert másképp nem élheti túl, nem nyugodhat meg többé sohasem.

A rémisztő sötétségben lassan kirajzolódott a kanapé, ahol az a borzalmas dolog történt; ócska, porlepte, majdhogynem rogyadozó bútordarab, igazán visszataszító jelenség. Egészen közelről kezdte vizslatni a mocsokban úszó kárpitot, de a sűrű homály és a vastag kosz miatt sehol sem találta azt a foltot. Tovább matatott, mígnem jobb mutatóujja egy kemény foltot érzett: ez az! Szíve szinte a torkában vert, amint idegesen simogatta a kárpit legszennyesebb részét.

Hirtelen furcsa zajt hallott; fölnézett, s az ajtóban egy alak jelent meg. Ő.

Folyt. köv. holnap este. (június 23-adikán, szerdán)

Kommenteket szívesen. Véleményeket, leveleket a recuperabo@gmail.com-ra